Az épület főbejárata előtti gádor, a település egyik legöregebb házának tornácoszlopait mintázza hangsúlyt és védelmet biztosítva a főbejáratnak. Az épület sarokmegoldása és csatlakozása a nagyteremhez visszautal a régi épület megjelenésére, míg a magastetős cserépfedéses kialakítás a hagyományos tetőformákat képezi le, ahol a nagyterem meredek, magasabb teteje megemeli, mintegy rangosságot adva az épület színháztermének. A kéthéjú tető pufferzónaként működik, nyáron nem engedi felmelegedni, illetve télen gyorsan lehűlni az alatta lévő tereket.

A régi ház táncterme az épület központja volt ugyanúgy, mint a helyére kerülő nagyterem és színházterem a Heinrich Antal háznak. Az épület közepén lévő átrium, összenyitja a nagyteremet a fogadótérrel, kiegészítve ezen terek funkcióit, segítve működésüket. Az átrium legmagasabb pontján lévő nyitható üvegfelületek nyáron szellőztetik, áthűtik a belső tereket. Az épület nyugodtabb, elszeparált tetőterébe került az új könyvtár és olvasó helyiség, mely egyben multifunkciós térként működik, kisebb programoknak is helyet adva.

A ház egyik legérdekesebb eleme a nagyterem színpad részén a homlokzaton megjelenő hatalmas 2x6m-es festmény, mely a ház eszmeiségét, gondolatiságát hivatott illusztrálni. A kép Mihálka György festőművész alkotása. A festmény címe: „A szabaddá tévő tudás”, a kép eredetijét a fogadótérben helyeztük el.

Összeségében elmondható, hogy elődjéhez hasonlóan a Heinrich Antal Ház is jelentős hatást gyakorol környezetére, kibővült funkcióival a település életének majd minden kulturális programját fogadni tudja. Az épület külső megjelenésén jól lekövethető a belső funkciók elhelyezkedése, a főbejárat hangsúlyos tornácos kialakítása, a nagyterem felugró tömbje a hátul lévő kisebb klubszobák és kiszolgáló helyiségek visszafogott homlokzati struktúrái, mind reflexiók az épület belső tartalmára.